Az odaút nem volt leányálom. Debrecenből napsütés és 14 fokos meleg mellett indultunk, de örömünk nem tartott sokáig. 20 km után köd és hideg, majd eső, péntek délutáni csúcsforgalom, baleset miatti terelés, a célhoz közel még havazás is nehezítette utunkat. A viszontlátás örömére viszont koccintottunk - nem egyszer - és a poharainkat szorgalmasan ürítgettük. Az este hosszúra nyúlt, ennek ellenére másnap reggel fél kilencre beszéltük meg a közös indulást a pályákra.
Reggel persze mindenki késett, 1 órával később sikerült elindulnia a csapatnak a kb. 15 km-re lévő Nassfeld-Hermagor pályarendszer aljába úgy, hogy a Budapestről szombat hajnalban induló 2 társunk + 1 kutya alig valamivel utánunk érkezett. A péntek esti havazás nem állt el és mire felértünk a pályára már 30-40 cm friss porhó fogadott minket. A pihent, de edzetlen combjainknak nem kis megterhelést jelentett a mély, de könnyű hóban való sízés. Az idő nem javult, köd, havazás mellett egy ebédszünettel azért legyúrtunk több mint 50 km-t. A késői kezdést késői befejezéssel pótoltuk.
A szállásra visszaérve a panoráma szauna fogadott minket. Egy kis lazítás után kezdődhetett az est fénypontja: szabadtéri flekkensütés 25 személyre, szabadtéri vacsorával. Estére a havazás is csillapodott, majd elállt és a hold megmutatta magát a felszakadozó, elvékonyodó felhőzet mögött. A másnapi korai indulás reményében próbáltunk józanabbnak maradni, mint első este, de ez nem mindenkinek sikerült.
Vasárnap reggel csodálatos kék égre és napsütésre ébredtünk. A síre éhes csapat reggel 8-kor már az autókba pakolta a bakancsokat. Hiába indultunk útnak ilyen korán, hiszen a jő idő láttán rengetegen indultak a pályákra és nem találtunk közelebbi parkolót, mint előző nap másfél órával később. A hegyre felérve csodálatos látványban volt részünk köszönhetően az 50 cm friss porhónak és a szikrázó napsütésnek. Sajnos a pihe-puha havat hamar összetúrták és délutánra már a mogosai emlékeink jöttek elő a buckákat látva és tapasztalva. A délelőtti időszakot kihasználva és Ákos kétfogásos ebédjének ellenére több mint 70 km sízést tudtunk magunk mögött a nap végén, amikor már megint beborult és havazott.
Otthon megint szauna, Anti szakszerű közremüködésével, majd az Emese által készített pörköltöt locsoltuk a maradék borokkal és a szomjasabbak (Ede, Ákos, Peti) a pálinkakészletünk hazaszállításának a gondját vették le a vállunkról.
Hétfő reggel csomagolás és viszonylag korai indulás után a havas, szeles, enyhén ködös időben síztünk a legjobban! Addigra a friss havat már elég keményre sikerült letaposni, így egész nap kitartott a jól ápolt állapot. Sajnos a keddi munkanap miatt két óra körül mindenki levonult a pályákról és búcsúzkodás után hazatértünk. Szomorúságunkat csak az enyhítette, hogy száraz úton, jó időben, lényegesen hamarabb hazaértünk, mint odafelé.
Összefoglalva nagyon tartalmas, de fárasztó hétvégét töltöttünk együtt (Peti 3 éjszaka alatt 10 órát aludt), aki nem jött sajnálhatja. Emese: " Eszméletlenül jó volt, nagyon rég volt már, hogy utoljára ennyit síztem." Géza (vásárhelyi számazású fogorvos barátunk): "Köszönjük mi is a szervezést, soha rosszabb helyen ne legyünk!" Ákos: "ismét köszi a szervezést, szuper volt!"
A mostani kirándulás mellett gondoltunk a jövő évi táborunkra is és megtekintettük a FamilienFeriendorf am Pressegger See 4*-os szálláshelyet, ami egy lehetséges célpontja a 2011-es januári sízésünknek. Erről egy külön bejegyzésben írok.
Rugó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése