Férfisízés 2011

Férfias sízés beszámoló 2011. 03. 04.-07.

Radstadt - 27 fő (csúcsidényben)

képek itt

Immár 6. alkalommal került megrendezésre a sízés ezen speciális (helyenként definiálatlan) fajtája, másodízben Szase tagokkal kiegészülve. A társaság bár nagyon vegyes volt, a szatmári sízőkön kívül sörbarátok (BSBK), valamint a Vitályos és Zsák családok képviselték magukat, mégis mindenkiben közös volt az elkötelezettség a jó hangulat és a sízés mellett (azért a mérleg néha ide-oda kicsit kilengett).

Péntek délelőtt indultunk, berámolva a 3 napra szükséges ellátmányt, s bár csak 4-en ültünk az autóban nemigen lehetett kilátni hátra. Ezen tarthatatlan állapotnak már út közben véget szerettünk volna vetni, a sör és whisky készletek megcsapolásával. Ahogy mi gyorsultunk az autó úgy lassult, így mire mi megérkeztünk jópár sporttárs beért. A vacsorát gyorsan felbontottuk, a szellőztetésre csak másnap került sor. A társaság ezután hamar összemelegedett, ebben Vas Lehel barátunk járt az élen. Hosszas gondolatmenet folyt a protektorok alkalmazásáról és a világmegváltásról, ahogy ez már ilyenkor lenni szokott....

Másnap nem reggel kezdődött, így több autóban is vezetőváltásra volt szükség, de még így se úszhatta meg a padka.... pedig Zauchenseet vettük célba. Közben megérkeztek Óvári Zoliék akik hajnalban indultak Pestről, mégis frissebbeknek tűntek. A csoportos bérletvásárlás kicsit elhúzódott, de fél tízkor a pályán voltunk. Ede beszerzett egy új gyors lécet, amit gyorsan le is cserélt, bár a hiba nem a készülékben volt (az enyémben sem....). Lehel elszenvedte első síbalesetét, amint elszenderedett a napon (3 órára) erősen lesült a buksija. Ede találkozott egy szimpatikus német nyugdíjas párral. A nőnemű fehér síruhás aljul kikanyarodott veszélyeztetve sporttársunk haladását (megszegve a Fis 5-öst), aki bámulatos lélekjelenlétet tanúsítva csak a sílécén haladt át, de a szerencsétlen asszony így is elesett. Erre jut a kukkeres hím, aki egy dumme Arschloch-hal tovább emelte a feszültséget (a pszichés feszültség mértékegysége a bonobót, definíció szerint az a pszichés feszültség, ami egy bonobó elsüléséhez szükséges, röviden: B. Mindennapi használatban inkább elterjedt a megabonobó, röviden: MegB...) Szóval közel jártunk egy MegB-hoz, de szerencsére megnyugodtak a kedélyek mikor láttak, hogy vagyunk még páran. Délutánra konszolidálódott a helyzet, és csak behúztunk 59km-t (János kicsit többet "sízett" Edével, neki 41km jött össze). Zárás után hazaindultunk az autóinkkal illetve trailerrel. A szálláson lévő szauna kis mérete miatt vetésforgóban használtuk, majd a hagyományos flekkensütésre került sor, ezúttal az apartman teraszán. A frissen épült szállóban jól mutatott Géza mobil grillsütője, háttérben némi vörösborfolttal a falon. Mi már előző nap elkezdtük a húsokat puhítani a padlófűtésen, különleges bukét adva neki, így inkább a micsekre vetettük rá magunkat. Este megbeszéltük a nap tanulságait, hosszan ecsetelve a kukker fajtáját, majd új értelmet, felhasználási területet találtunk a protektoroknak.

Második sínapon Flachauba indultunk. Továbbra is ragyogó napsütésben elviselhetően másnaposan. Lehel barátunk az első esti nagy lelkesedés után, második este diétázott, de másnapotlansága bukásba torkollott. (Még aznap hazaindultak Uzi barátunkkal, s mint kiderült 4-el több csonttal, ezeket még vasárnap este összelemezelték. Fogorvos barátunk jobb keze így 3 hónap pihenőre szorul, addig új életet kezd ballal (mintha másé volna)). Ezt a szomorú incidenst leszámítva jót síztunk (53km, János 51km), bár párat mehettünk volna még a "Flying Mozart"-on...Majd megnéztük a tervezett 3. Szase sítábor szállás helyszínét. Otthon várt a megérdemelt szaunázás, majd flekkenezés. Időközben kicsit megfogyatkoztunk, Uzi és Lehel után Bence is elment, nem tudni, hogy a szobájukban uralkodó audiális vagy olfactoricus ingerek hatására...Az utolsó együtt töltött estén megbeszéltük a jövő évi férfi sízés terveit, úgy döntöttünk, hogy a jól ismert osztrák helyek után kicsit szétnézünk más irányokba, felmerült Bukovel (Ukrajna), Bansko (Bulgária) valamint Jahorina (Bosznia). Végül a Zsoló könnyes szemű nosztalgikus élménybeszámolójának hatására az Al/pin Paradise Varedero tűnik befutónak. Miután alaposan kibeszéltük magunkat a Zubrowka jótékony hatásának hála, nyugovóra tértünk.

Hétfőn kora reggel bőröndcsattogásra ébredtünk. Ferkóék hamar indultak Flachau felé, így a korán ébredők még elköszönhettek tőlük. A maradék csapat összeszedte az üres üveget, és Reiteralmra ment. Továbbra is kitűnő, de kicsit hűvös időben síztunk. Mivel korai hazaindulást terveztünk bele kellett húzni, de fél kettőig így is csak 34km jött össze (János szépített: 38km). A pálya sajátságainak köszönhetően viszont alig kevesebb vertikális csúszással (egyszerűbben jóval meredekebb pályákon). A pályaépítőknek hála idén is készült egy kabinos felvonó szuper pályákkal. Talán itt voltak a legjobb körülmények, bánhatják Ferkóék, bár lehet a szaunapark is jó volt...

A búcsú és a hazautazás mindig fájdalmas, de azért készülünk a következő találkozóra...



Peti