Borsai kirándulás 2012

2012-04-28 szombat

A harmadik május 1.-i Szase összejövetelre Borsafüreden került sor. Azért választották a szervezők ezt a helyszínt, mert emlékezetes sí-táborok helye volt, na meg a Radnai-havasok Erdély hegyeinek gyöngyszeme.

Az, hogy ki mikor indul és érkezik kérdéses volt, de általában a messzebbről jöttek hamarabb érkeztek. Kati volt az első, aki nagy szeretettel és hibátlan szakértelemmel szervezett mindent és János a kirándulások fő szervezője. Ő már két héttel korábban Petivel együtt feltérképezte a helyszínt és elkészítette a követendő útvonalakat 3 erőcsoportra kimérve. Szóval megérkeztünk, elszállásolódtunk és levezettük a hosszú és gödrös út okozta feszültséget bizonyos oldószerek elfogyasztásával.

Az apróságok hamar elvonultak, mi idősek is ágynak dőltünk. A kemény mag kitartott, sőt új frakció is szerveződött az EFE.

Nagypapi, avagy István

2012-04-29 vasárnap

Reggel 8:30-kor kellett gyülekeznünk a csúcsok meghódítására három csoportban. A szokásokhoz híven, mi az I. korosztály időben megjelentünk a II-III. korosztály lassan, vontatottan szállingózott. A várakozás arra jó volt, hogy mindenki kiegészítse hiányos felszerelését hótalppal, lábszárvédővel, hosszú harisnyával. Végül 30-40 perces késéssel egy fényképre összeálltunk. Ezután 3 csoportra szakadt a sereg. 1. felvonóval emelkedett a magasba és onnan közelítette meg a csodálatos vízesést. A 2-3. csoport a vízeséshez a völgyben tört előre. Mi nyolcan az 3-as csapatban a Gargaló csúcsot vettük célba, de a vízesésig együtt haladtunk a 2-es csoporttal az első ötven méteren. Ezután oszlott a csoport. A völgybe futó patakon az átkelés okozta az első gondot, de egy lerombolt kunyhó féloldalából sikerült jó pallót készítenünk. A vízesésnél volt az első pihenő és a felvonósok Ágó vezetésével Kati néni, Terike, Éva néni és Nagy Sanyi már megjelentek. Fényképezés, hógolyózás és már az utóvéd is szállingózott.

Pihenő után irány a Stiol völgy illetve nyereg. Mi nyolcan: János, Rugó, Peti, Szabolcs, Bogdán, Krisztina, Nóri és jómagam valamint Peti két fia Süni és Szabi nekivágtunk a völgynek. A nyeregben pihentünk, de a két kisfiú Bogdánnal visszafordult. Innen az út havas-füves úton vezetett, helyenként vízátfolyásokon át. Peti és János fókabőrös lécre kaptak, mi hótalpakkal próbálkoztunk. A hótalp nem felelt meg az elvárásnak, nélküle jobban ment. A Gargaló csúcsra (2158m) kissé megfáradva és lábvizesen értünk.

A szalonnasütés elmaradt, de a császárhús zöld hagymával így is jól esett nyersen. A visszaút gyorsabbnak, de nehezebbnek tűnt. Pláne János és Peti értek le hamar a túrasível. Krisztina meg én az utolsó útnegyedet a felvonóval tettük meg. Időközben a „csipogók”, na meg a Boga fiúk is felmásztak a Stiol nyeregig. Az esti bográcsozás igen jól esett mindenkinek.

Az est fénypontja a II.-es korosztály rögtönzött műsora. Ági, Écó, Emese, Kata, Péter, Rugó, Peti és Bandi csodálatos, aranyos fellépése igazi meglepetés volt. S erre még hab a tortán a Kudar pince meghívója a szüretre koronázta meg az estét. Végül Ákos is megjött kis családjával kissé késve a sok vendéglőlátogatás miatt.

A mai nap összegzéséül meg kell említenem, hogy új tagokkal bővült körünk, hiszen Nagy Alíz és családja, szülei, édesapja Sanyi is végre csatlakozott hozzánk. Számomra külön öröm, hogy egykori vívó fegyvertársam Stahl (Jencsik) Kati világbajnok leánya Krisztina, szintén válogatott tőrvívó is csatlakozott Bogdán párjával a SZASE egyesülethez. Beregi Barni, régi jó pajtásunk is eljött Budapestről, már nagyon vártuk.

Nagypapi, avagy István

Hozzátenném még, hogy Csabi a helyi ABC-ből lett kiskocsmában töltötte a koraestét. Nem hiába iszogatott és énekelt a helyi értelmiséggel, megválasztották polgármesternek. Van valakinek fényképe a borsai értelmiségi kerekasztalról?  (a szerkesztő megjegyzése)

2012-04-30 hétfő

A reggeli indulás időpontja már este is sok vitát váltott ki. A Csipogók és a Boga fiúk megpróbálták megzsarolni a szervezőket a minél későbbi indulás ügyében. Odáig vetemedtek, hogy hűsítő borainkat is ellopták. Fél 9-től fél 10-ig minden időpont szóba került. Végül reggel az I. korosztályon és János családján kívül senki sem volt időben a helyszínen. Lassan mindenki felsorakozott, utolért. Igaz Ákos és családja hamar feladta, megérezték az útbaeső vendéglő hiányát és inkább a felvonót választották a szintkülönbség leküzdésére. Ugyanígy tett Hornyák barátunk neje, aki hegyi robogóval vitette magát kislányával a csúcs felé. A mai célunk az olimpiai pálya csúcsa (Buza Muntelui 1663m) volt, amit 1940-44 között a magyar sírajongók készítettek egy leendő téli olimpia reményében. A mai építkezési törekvések sajnos nem sok jót ígérnek. Leégett szállodatető, felvonóhuzal tekercsben és a pálya vonala szinte felismerhetetlen.

Nagypapi, avagy István

A csúcs felé haladva morzsolódtak az emberek. A dózer-út csúcs alatti utolsó néhány kanyarja még megőrzött némi havat. B Balázs, B Szabi és Hornyák Gabi értek elsőként a leendő kabinos felvonó felső állomására és onnan nézték, hogy kik azok akik őket követve a havas meredek oldalon próbálkoznak feljutni, vagy okosabban és kényelmesebben a kerülő úton. F Szabolcs nem is jött fel a csúcsra, hanem úgy 20-30 m-rel lentebbről próbált szelet fogni az ernyőjébe. Egy darabig vártuk, hogy felszálljon, de mindhiába. Inkább készült néhány csoportkép, eszegettünk, iszogattunk és a további terveket fontolgattuk.

Már majdnem útnak indultunk, amikor újabb kis csapat érkezett. Végül János és Peti vezetésével Baji, Szabi, Gabi, Barni, Zoli, Andi és jómagam célba vettük a Puzdra menedékházat. Ne irigykedjetek, hogy kimaradtatok ebből. Fenyőfák között, alatt és felett nyomultunk előre, kerestük az ösvényt. A frissen napégett karjainknak, nyakunknak, lábainknak nem esett túl jól a tűlevelűek cirógatása. Végül megtaláltuk az ösvényt, de ettől függetlenül várt még ránk csúszós szikla, patakocska több is, nekem csak az egyikben sikerült a hátsómat megmártóztatnom. Átvágva az erdőn egy szűk órányi gyaloglás után megtaláltuk a kiégett Puzdra menedékházat. Sütött a nap, a ház árnyékos oldalán megpihentünk, uzsonnáztunk és a további terveken agyaltunk. Végül János, Peti meg én továbbmentünk a nyereg és valamelyik csúcs irányába, a többiek a völgyben, a patak mentén indultak a Borsa-Borsafüred közötti főút irányába. Ez utóbbi csapat a patakon többször átkelve és megmártózva jutott le az úthoz, ahonnan autóval kerültek a szálláshelyünkre.

Mi hárman viszont felfelé indultunk, komoly tempót diktálva, ugyanis az idő már jócskán délutánra járt. Peti kérdezte is, hogy van-e fejlámpánk, de csak neki volt egyedül. Felfelé haladva a zöld, virágos legelőket hamar elhagytuk, borókás, havas oldalon haladtunk előre, míg egy oldalgerincet el nem értünk. Egy lavinás völgyet megkerülve végig a gerincen haladva feljutottunk a Galac csúcsra (2052m).

Peti az utolsó néhány 100 m-en a hótalpat is felvette, de mi Jánossal megelégedtünk annyival, hogy egész nap a hátunkon cipeltük. Csúcsfénykép és a maradék enni-innivaló készletünk megcsapolása után még egy sóvárgó tekintetett vetettünk a messzi távolban a Puzdra csúcsra – mai túránk eredeti végcéljára és a helyzetet reálisan felmérve lefelé indultunk. A Lóhavas irányába gyalogolva a gerincen találkoztunk egy jobbára lányokból álló helyi csapattal és néhány hátizsákos lengyellel, akik éppen az általunk elkerült lavinás völgyet méregették. Szemmel láthatóan messzebb voltunk, mint előző nap a Gargalón, de jó tempóban haladtunk és a lóhavasi vízesés felé rövidítve, a hónyelven túrabakancsban lesízve végül hamarabb, de fáradtabban értünk haza, mint vasárnap.

Este grillezés volt a program. Két hagyományos grillsütő, egy spéci sütő-tepsi szolgált ki minket. A nyálelválasztásunk beindult, de volt is miért. Sültek a húsok, mici-ek, fogytak a sörök, borok. Alig csúszott le a vacsora a nagyszülők serege rögtönzött műsort adott régi vásárhelyi nótákból, majd jött a Székely Himnusz. A mai napig nem tudom, hogy miért Nagypapi kezében volt a mikrofon, hiszen egyedül az ő hangja hallatszott volna hangosítás nélkül is. Felköszöntöttünk a születésnaposokat, Rebekát és B. Szabit. Ezt követően Kati néni vezényelt nekünk egy lazító tornát, ami nem csak a vacsora miatt, hanem a kimerítő túra okán is nagyon jól esett nekem. Külön köszönet érte. Folytatását várjuk és rendszeresítjük minden reggel a sí-táborban is.

Torna után a kisebbek és fáradtabbak elvonultak, de a legtöbben fergeteges buliban vehettek részt. Három Szabolcs volt a főszereplő, ketten DJ-ként léptek fel, a legfiatalabb és legmagasabb Szabi pedig egy autó és egy faház tetején bemutatott táncával rukkolt elő, nyilván nem egyedül, hanem Rékával. Még szerencse, hogy nem zömökebb táncosok választották e rendhagyó táncparkettet, mint kiderült a faház teteje 2 cm vastagságú jó helyi faanyag volt. Jó szóval nem, csak a zene kikapcsolásával sikerült a táncosokat a tetőről lecsábítani. Sokáig tartott az esti dínom-dánom, a Medve-panzió lakói is jobban bírták az utolsó estét. Nagyobb gyermekeink sem maradtak le tőlünk. Kevesebb zajjal, de jóval éjfél utánig szórakoztatták egymást.

Rugó

2012-05-01

A munka ünnepén nehéz volt felkelni az ágyból. Mire kikászálódtunk, néhányan már útra készen voltak. Ha valakik megláttak minket az autóból, a házunk előtt megálltak egy pillanatra búcsúzkodni. Nagypapi mindössze egy dudálással jelezte, hogy ők is elindultak, megállni nem volt idő. Főhadiszállásunkra a Medve Panzióba visszatérve váltottunk még egy-két szót a még ott lévő, lassabban készülődő társainkkal, majd szépen lassan mindenki hazaindult, ki erre, ki arra.

Köszönjük Katinak, Ágónak, Jánosnak, Petinek a szervező munkáját, Kati néninek a tornát, Anettnek a vendéglátást és minden résztvevőnek a jó hangulatot.

Első alkalommal szerveződött 4 napos SZASE kirándulás május 1.-én. De nem csak emiatt volt ez az alkalom emlékezetes. Az idei sí-táborunkkal, talán inkább az idei SZASE férfi-sízéssel kezdődően egyre inkább összeérik kis egyesületünk. Összejöveteleink, programjaink alkalomról alkalomra mindig hoznak valami újat. Gyermekeink barátsága mélyül, szüleink, ha néha kissé nehezen is, de szerencsére többnyire jó egészségben jönnek velünk és mi nagyon jól érezzük magunkat egymással. Nem is tudom, hogy lehet-e még ennél is jobb hangulat, társaság, mint ami itt kialakult, mindenesetre várunk mindenkit a következő összejöveteleinkre a SZASE szüretre szeptemberben és a jövő évi sí-táborunkba Flachauba.

Rugó