Már érik a bor a SZASE hordóban

A szatmári sízők jelenkori történelmének újabb fejezete nyílt 2012 szeptemberének utolsó előtti hétvégéjén. Társaságunk egész éves folyamatos kapcsolattartásának biztosítása érdekében, a nem szatmári gyökerekkel rendelkező (ez is eddig egyedülálló csapatunk történetében) Kudar Zsolt, borász barátunk dömsödi szüretre hívta egyesületünk tagjait.

Az ötlet remeknek bizonyult, hiszen egy-kettőre összegyűlt 60-70 érdeklődő. Nem csak a Magyarországra szakadt társaink jelentkeztek. Erdélyen kívül Németországból és Svédországból is készültek szüretelni. Zsolt és felesége, Zsófi vállalták a szervezéssel, házigazda szereppel járó munkát, stresszt. Az előkészületekben a SZASE vezetőségének három tagja  (Emese, Anti és jómagam) segített. Egy júliusi hétvégi napunkat szántuk a helyszín megtekintésére, a szálláshely kiválasztására. Az első lépésben gondolt diáktábor helyett végül a Tassi Halászcsárda lett a találkozónk helyszíne és a környéki nyaralóházakban biztosítottak nekünk szállást a szintén erdélyi származású tulajdonosok.

A hétvégi programunkat péntek esti érkezéssel, vacsorával, szombat délelőtti szürettel, majd szőlőfeldolgozással, este szüreti bállal és vasárnapi hazautazással terveztük. Az időjárás majdnem közbeszólt. Az idei száraz-meleg nyár és kora ősz soha nem látott idő előtti szőlőéréshez és szürethez vezetett. Zsolt szeptember elején aggódva hívott, hogy a szőlő nagy részét már leszüretelték és a számunkra kinézett területen a seregélyek folyamatosan csipegetik a termést. A seregélyek elől a nekünk szánt szőlőtőkék szüretelése idő előtt megtörtént és néhány napig úgy tűnt, hogy szüretelni végül nem is fogunk, hanem csak a szőlő feldolgozásában vehetünk részt. Azután sikerült Zsoltnak egy ráckevei gazdával kapcsoltba kerülni, akinek volt még kevésbé érett szőlője, így az eredeti program annyival módosult, hogy kicsivel többet kellett autóznunk szombaton, de a szőlőszüret maradt. Az utolsó héten még Emese egyeztette a családok érkezését, beosztotta a szálláshelyeket és már mindenki nagyon várta a találkozást.

Csipogó lányaim annyira ki akarták használni a SZASE-hétvégét, hogy meg se várták szüleiket (nekem szülői értekezletre kellett mennem péntek délután), hanem Peti autójának 6. és 7. ülésére bekérezkedve három órával előttünk indultak. Mire mi Ágival, Angélával és Csengével este tízre megérkeztünk, már majdnem mindenki jóllakottan ült az asztaloknál, vacsora azért még maradt nekünk is. Vacsora után Krajó beizzította a SZASE új szerzeményét, a karaoke masinát. Közben némi bolyongás után megtaláltak minket a Boga és Szentkirályi nagyszülők, majd „szokásos” táncikálós-éneklős estét töltöttünk egymással. A jó hangulatról a társaság és zene mellett Zsolt fehér és rosé borai gondoskodtak.

Fél négy magasságában gondoltuk úgy, hogy jó lenne másnapra pihenni egy csöppet. Itt kezdődött a baj… Emesével és Antival júliusi látogatásunkkor elkészítettük a családok beosztását a nyaralókba. Nekünk egy  bizonyos „kék ház” jutott volna. Házigazdáinknak érkezett ezután egy 2 hetes időtartamra szóló foglalása, ami miatt a „kék ház” idegeneknek került kiadásra. „Elsőkből lesznek az utolsók”, mi pénteken ráadásul későn érkeztünk, hogy, hogy nem, végül Áginak, Csengének és nekem jutott egy kb. 2-3 cm falvastagságú gipszkarton-fa szerkezetű, de egyébként egész otthoniasan berendezett és tiszta kis házikó. Élveztük is volna a lakot, csak a ház hőszigetelése a falon kívülihez képest kb. 2 foknyi hőmérséklet-különbséget tudott biztosítani. Nem emlékszem, mikor fáztam ennyire éjszaka, pedig tavaly az Ararátot is megjártuk sátorral. Még így sem nekem volt a legrosszabb éjszakám. Én legalább reggel fél kilenc körül, álmos szemekkel megjelentem reggelizni, de ez Bajáky Zsoltnak nem jött össze. Mellesleg őt péntek este, vagyis inkább szombat hajnalban, ismételten SZASE taggá avattuk (Ákos nem volt jelen a korábbi avatásoknál). Nem hiszem, hogy az avatás volt a kiváltó ok, de Zsoltnak az éjszaka akut gyomor-bél rendszeri problémái adódtak, emiatt nem csak a reggelit, hanem a szüretet is ki kellett hagynia.

Szóval a szombati igen bőséges és magyaros étkeket tartalmazó reggeli után, felsorakoztunk autóinkkal a gáton és egy 20-30 perces utazást követően, miközben Anti és Ede is csatlakozott hozzánk, megérkeztünk a ráckevei sziget egyik szőlőültetvényére. Itt is látszott, hogy kivételes volt az idei év időjárása, mindössze két soron maradt szőlő, mintha csak ránk vártak volna, a többi már mind le volt szüretelve. Rövid útbaigazítást követően nekiestünk a munkának és egy órába se telt, amíg a két sor termése már Zsolt furgonjának csomagtartójába került.

Csodálkozva néztük, hogy a szomszéd sorokban néhol a szőlőfürt megmaradt, de szőlőszemnek szinte nyoma sem volt. Nemsokára kiderült a dolog nyitja. Autóinktól kicsit távolabb, állt egy nagy traktorszerű szerkezet. Ez volt a szüretelőgép. Láttam már meggyszedést géppel, de eszembe nem jutott volna, hogy manapság már a szőlőt sem kézi munkával szüretelik. Készült még néhány csoportkép, majd innen Zsolt Dömsöd melletti pincészetét vettük célba.

Amikor azon a júliusi késő délutánon – este a félhomályban Emesével és Antival erre jártunk nem is láttam, hogy ez mekkora telep, mindenféle szőlő feldolgozására szánt eszközzel. El sem tudtam képzelni, hogy is lesz majd a pincénél a tervezett főzés, eszem-iszom a szőlő feldolgozásának ideje alatt. Így világosban minden sokkal tágasabbnak, barátságosabbnak tűnt.

Megérkezvén a helyszínre már főtt a babgulyás. A szőlőt kipakoltuk, lemértük. Asztalokat, padokat állítottunk. Előkerült egy új hordó, aminek az oldalán felirat állt: SZASE HORDÓ. Ennyi szorgos kéz mellett gyorsan haladtunk. Közben érkezett egy nagy Passat egy még nagyobb hasú cigánnyal, akiről a felszerelése elárulta, hogy ő Matyi, a zenész. Néhány további félig ismeretlen ember keveredett a társaságunkba és látszott, hogy készülnek valamire. Zsolt is mondta, hogy lesz meglepetés, de még nem tudtuk, hogy mi. Megérkezett Zsolt családja is, akik szegények, ahogy lenni szokott pont ilyenkor betegedtek meg. Azután egyszer csak Zsolt és barátja, Árpi jelent meg borlovagnak öltözve a dömsödi lelkész kíséretében. Elénekeltük a himnuszt, Matyi kísérte. Ezután Zsolt majd a Lelkész Úr beszélt, legfőképpen a borról meg a szőlőről. A Lelkész Úr felszentelte a hordót és a székely himnusz eléneklésével véget is ért kis ünnepségünk.

Következett a szőlő feldolgozása. Először ledaráltuk, azaz a gyerekek darálták, amíg meg nem unták, utána jöttek a nagyobb gyerekek, a fiúk majd a felnőttek. A darált szőlőt a tiszta lábú önként vállalkozók megtaposták, majd a mustot szűrtük le.

180 liter mustot nyelt el az időközben a pincébe került SZASE hordónk. És itt véget is ért az a munka, amivel a márciusi sítáborunkra szánt innivalót előkészítettük. Időközben a babgulyás is elkészült, mi is megéheztünk rendesen. Nem kellett kétszer mondani senkinek, hogy lehet enni. Ebéd után maradt a rendrakás, mindenfelé szorgalmas embereket láttam körbe elterülve, vagy az asztaloknál iszogatva, és eközben Krajó igyekezett eltüntetni a kuplerájt, ami maradt utánunk. Páran ámulva néztük, és örültünk, hogy ilyen rendes fickó is van a csapatunkban. A pincészet udvarán pillanatok alatt helyreállt a megszokott kép, a sok vendégnek nyoma sem maradt.         

Szálláshelyünkre visszatérve volt 1-2 óra szabad programunk. Néhányan sétáltak a Duna holtág mentén, mások fociztak, játszottak vagy csipogtak. Emese a tombola ajándékokat csomagolta, a „zöld ház” felnőtt lakói pedig pálinkázással készültek az estére. Nyolc órára volt hirdetve a vacsora. Én részemről megpróbáltam kicsit pihenni. Az alvás helyett vacogással töltött éjszakám után aludni is szerettem volna, de faházunk falai hangszigetelésben sem múlták felül a hőszigetelési mutatókat, így ez megint nem jött össze. Az ágyamból kikászálódva jött a hír, hogy sokan már az étteremben vannak. Ági jóvoltából és Zsolt bíztatására, családom többi tagjához hasonlóan, szüreti öltözéket vettünk magunkra. Rajtunk kívül nem sokan tettek így, az erőfeszítéseinket mindenesetre értékelték a hétköznapi öltözékben megjelenő társaink.

Zsolt nyitotta volna meg a vacsorát néhány mondattal, de nem nagyon hallgatta meg a vendégsereg, inkább nekiestek a frissen kihozott ételes tálaknak. Zsolt kicsit később odajött hozzám és elmondta, hogy már tudja milyen érzés, amikor az embernek a SZASE rendezvényein kell közszerepelnie. Nem emlékszem, hogy gyermekkorunkban hogyan kerültek szóbeli kihirdetésre a közérdekű információk, de a 2013-as SZASE sízésre visszük majd az új karaoke berendezésünket, aminek a hangszórója remélem hallgatásra bírja a hallgatóságot (érdekes, hogy nyelvünkben benne is van, hogy hallgatni kellene, vagy inkább illene, amikor egyvalaki minden jelenlévőhöz szól). Szóval a vacsora ismét jól csúszott, közben Matyi zenélt nekünk. Nincs SZASE rendezvény ünnepelt nélkül. Sorba állítottuk a 9 szeptemberben születettet és 6 torta beérkezése közben elénekeltük a „Boldog születésnapot”. Az ünnepeltek közül kiemelendő Szabolcs, aki éppen 40 éves lett szeptemberben, illetve felesége, Beáta, valamint Bence, akiknek éppen szombaton volt a születésnapjuk. A torta jól csúszott, pláne azoknak, akik fröccsel síkosították a torkukat. Volt még tombolasorsolás is. Krajó és Emese vezette, a gyerekek húzták a nyerteseket. Emlékezetem szerint a Bajáky család és Nóri vitte el a legtöbb ajándékot, biztos sok sorsjegyet vettek. Köszönjük az ajándékok felajánlását, így végül sikerült a SZASE pénztárába valamennyit félre tennünk.

Az este végül élő zene melletti mulatással, beszélgetéssel folytatódott. Ede a korábbról ismert felszabadult formáját hozta (az idei SZASE táborban és SZASE férfisízésen nem engedte el magát). A mulatozás a szombat hajnalihoz képest valamivel korábban ért véget, sokunknak ez már a második mulatós este volt. Az időjárás szerencsére megkegyelmezett nekünk, a kellemes szombati napsütést követően, éjszaka sem volt túl hideg. Gondolom, rajtam kívül mások is jobban felöltöztek az alváshoz, így az ágyban töltött órákat sikerült ténylegesen is alvással tölteni.

Vasárnapra nem maradt más, mint az, hogy félig-meddig kipihenve magunkat elfogyasszuk a bőséges reggelit, elbúcsúzzunk és útnak induljunk. Nekem valahogy úgy tűnt, hogy senki sem siet. A délelőtti napsütésben sokan csatlakoztunk volna a Demku család biciklitúrájához vagy egyéb közös programhoz, de sajnos a másnapi iskola, munka és az előttünk álló hosszabb-rövidebb út, előbb-utóbb mindenkit az autójába kényszerített. Mi még tettünk egy rövid látogatást a Kudar családnál. Fél egy körül álmosan bújt elő Zsolt és Zsófi az ágyból. Kellett a hosszú alvás két átmulatott éjszaka és a szervezéssel járó izgalmak levezetése után.

Nem tudom, hogy hagyományt teremtettünk-e ezzel a szürettel, megyünk-e máskor is, ugyanide,  esetleg máshová, van-e egyéb ötlet, ami a csapatunk döntően téli-tavaszi összejöveteleit az év többi időszakában kiegészítené, de Zsoltnak és családjának nagyon- nagyon köszönjük ezt az igen jól sikerült hétvégét. Következő közös rendezvényünk a férfisízés lesz, majd pedig márciusban a 4. SZASE sítábor Flachauban. Az előbbire lehet jelentkezni, az utóbbira is lehetne, de a szálláshelyünk már betelt. Addig is kívánok mindenkinek jó egészséget, és jó havat a síszezonra.

Rugó