1975-ben Szatmárnémetiben Dr. Jakab László és Köves András gyermekeik síoktatása érdekében kitalálták, hogy fogadjanak Nagybányáról egy síoktatót. Először id. Strébeli Istvánnal beszéltek, aki maga helyett a fiát javasolta, aki akkor még versenyzett is, de elvállalta a tanítást.
A szatmári kórház „Egészség” SE keretében már működött kosárlabda és tenisz szakosztály, de mivel Dr. Micu Ioan, az elnök lelkes síző is volt, így nem volt nehéz megalakítanom a síszakosztályt. Két éven belül a „Mondiala” ruhagyár (Seres Teréz) is síszakosztályt létesített és természetesen megyei sí szövetség, versenybírói testület is létrejött, ezen felül Strébeli Istvánt, Sándor Péter és Dobosi Ferenc testnevelő tanárok is segítették. Teljes gőzzel beindult a síoktatás, kapuk között is, ezt követték a gyermek és ifjúsági versenyek.
A felkészülés nem volt könnyű. Minden vasárnap előbb egy, majd kettő-három 45-50 személyes autóbusz indult a Nagybánya melletti „Feketehegy” (Mogosa) oldalán kialakított sípályára. Akkor még jó telek voltak, novembertől áprilisig tartott az idény. Így a téli és tavaszi szünidőkben 40-60 gyerek jött az általunk szervezett sí táborokba. Több száz szatmári gyerek tanult meg sízni, a legjobbak, legszorgalmasabbak pedig versenyeztek is. Egy adott időben már az ország legjobb négy leánycsapata között jegyezték egyesületünket az újonc és serdülő korosztályban. Sok nehézséggel kellett megküzdenünk: a hegytől való távolság miatt csak vasárnaponként edzhettünk. A feketehegyi felvonónál – egy együléses lassú ülőlift – órákig kellett várni, így legtöbbször gyalog másztunk fel fél pályáig, ahol kezdetben gyalog taposva alakítottuk ki az edzőpályát. Mogyoróbotokat vágtunk kapunak, amit az edzés végén az erdőben dugtunk el, de sokszor a következő héten már nem találtunk meg. A sok gyaloglásnak, taposásnak megvolt az előnye, úgy szülő, mint gyermek testileg – lelkileg megedződött, a csapat összekovácsolódott. A szülők igen segítőkészek voltak úgy a cipekedésben, mint a versenyek lebonyolításában. A másik nagy feladatunk a megfelelő sífelszerelés beszerzése. Az alpesi sífelszerelés korszerűsítésének hőskorát éltük. Síbakancs, kezdetben fűzős bőr, majd kapcsos bőr, később csatos öntött műanyag, mai szemmel a legsilányabb minőség, az is csak a kivételezetteknek. Sí kötés NDK gyártmányú „Mesta”, orrán önkioldó, hátul huzal, később román gyártmányú „Scut”. Sí fék helyett biztosító madzag. Síléc: román gyártmányú fa „Combi-R” a gyermekeknek, a külföldi lengyel, jugoszláv lécek csak nagyobb méretben voltak. Később a szászrégeni gyár elkezdte az üvegszálas lécek gyártását.
Mindezen nehézségeket jól-rosszul, de leküzdöttük és a versenyeken egyre jobb eredményeket értünk el. Ebben jeleskedtek: Csipler Vera, Bogdán Emese, Moldován Anna, Szentkirályi Erzsébet, Szabó Kati, Jakab Kinga és Bea, Nagy Aliz, Boga Zsuzsa, valamint Óvári Zoltán, Follert Lulu, Puskás Rudi, Demku Anti, Köves Péter, Bogdán Zoltán, Boga Ferkó, Gergely Ákos, Szentkirályi István és Péter, Márk János és mások.
1985 után még egy-két évig élt a sí élet Ion Bobit edző vezetésével, de végül teljesen megszűnt. Ennek fő oka a Ceausescu rendszer volt, na meg az, hogy sokan világgá jöttünk illetve a versenyzők felnőttek és nem volt, aki szervezze-vezesse ezt az egész tevékenységet.
2009 nyarán a szatmári öregdiák találkozón néhány régi versenyző ismét találkozott. Elhatározták, hogy felújítják a barátságot, őrzik a hagyományt. Ennek nyomán ifj. Dr. Szentkirályi István 2010 január 9-16 között az ausztriai Schladmingban szervezett egy hét napos sízést mindhárom korosztálynak, hiszen a régi versenyzőknek már gyerekeik vannak. Összesen 69-en vettünk részt: Moldován (4), Bogdán (5), Seres (1), Boga (11), Szabó (4), Óvári (5), Demku (4), Gergely (4), Negrut (2), Averescu (4), Márk (3), Domokos (4), Szentkirályi (15), Danila (3).
Az újra-találkozás csodálatos volt. Az idősebb és középső korosztály felidézte az emlékeket, a legfiatalabbak ismerkedtek. Négy országból jöttünk: Erdély, Magyarország, Svédország és Németország. Az első estét az ismerkedésnek szántuk, mindenki beszámolt az elmúlt 25 évről. Érdekes és örömteli volt hallani a sok sikerről. Tőlünk erdélyiektől az önzés és irigység távol áll, igyekszünk sikeresek lenni, és ugyanakkor örülünk társaink sikerének. Biztos vagyok benne, hogy a kemény sí edzések, versenyek is részesei a sikereknek.
Minden estére jutott elfoglaltság: dagonyázás a szálláshely meleg vizes szabadtéri dézsájában, „Ki mit tud”- vetélkedő, síverseny eredményhirdetése, díjazása, dalest, amikor végig énekeltük az összes magyar nép- és műdalt, mint annak idején a Szatmár- Bánya útvonalon, az autóbuszon.
A boldog és sikeres találkozóból szeretnénk hagyományt teremteni, jövőre más helyszínen, de számban gyarapodva szeretnénk ismét találkozni. Ezt az alkalmat is szeretném megragadni, hogy hírt adjak azoknak, akiket nem tudtunk elérni, kérem, mielőbb jelentkezzenek: i.szentkiralyi@chello.hu
Id. Dr. Szentkirályi István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése