Már a januári sízésen felmerült, hogy ne várjuk az újabb találkozóig egy évet, hanem szervezzünk egy tavaszi kirándulást. Tekintve az emlékeket, valamint a társaság korösszetételét és erőállapotát ideálisnak tűnt a Kakastaréj megmászása. A szervezést Kati és János vállalta magára. Hamar kialakult az időpont, a jelentkezők köre, a szállás. Időközben még rászerveztünk egy teniszprogramot, így már pénteken délutántól gyülekeztek az emberek....
Péntek 2-re volt megbeszélve a tenisz, s dél körül a határon össze is találkoztunk Ákosékkal, valamint Cilával. Mély megdöbbenésemre a Cila autójáról hiányzott a Tour dö Kakastaréj matrica 17-es rajtszámmal.....Lepakoltunk a szálláshelyünkön és nyomás a pályára, ahol már az öregek játszottak, Borsi Béla, Csutak Pisti, Gheorgheade és Szentkirályi István senior. Nemsoká sorban érkeztek Ákosék, a Barabás (Moldován) család, Ferkóék, Zsuzsáék, mind bekapcsolódva a játékba. Közben hátul a tribün alatt sültek a miccsek, rablóhúsok, flekkenek valamint csapolták a sört, rontva a koncentrálást a játékra. Rugó annyira dekoncentrált lett, hogy el is felejtett teniszezni...Szépen érkeztek tovább az emberek, Emeséék, Leiher Nóriék, Szabó Kati, Márk János, emelkedett a hangulat, készültünk a másnapi túrára...Jó volt újra találkozni. Azért éjfél körül mindenkit sikerült hazaszállítmányoztatni. A vacsora szervezését Borsi Bélának és Bogdán Gyulának köszönhetjük, köszönjük.
Szombat reggel 8-ra volt kijelölve a találkozó a Nagytemplom elé, ami nem a láncos templom, és ami csak nekem okozott problémát...Negyed kilenckor azért sikerült elindulnia a konvojnak, legalábbis a többségnek. 10 után értük el a Gutin hágót, majd némi szedelőzködés után indultunk is. Nem túl messze a hágótól találtunk egy kellemes tisztást ahol elkészült a startfotó, majd hosszú sorban elindult a menet. Mindenki megtalálta a beszélgető (esetleg pálinkázó) partnerét, és gyorsan haladtunk felfelé. A kicsik is mind szépen haladtak, egyedül pár első generációs maradt kicsit hátrább. Hosszabb rövidebb pihenőkre álltunk meg, körbenézni az Ökörmezőn, gőtét csodálni, virágokat fotózni, szendvicsezni. Később egyre meredekebb lett az út, s már nemcsak az ámulat szavai hangozottak el, ezeket ezúttal nem idézném...
A csúcs alatti tisztáson viszont már édes volt a pihenés. Volt aki kicsit aludt is egyet, mások ettek, ittak elég jól mulattak, vagy kimásztak a gerincre. Egy jó órát töltöttünk fenn, majd indultunk lefelé. A többség gyalogszerrel, Szabolcs siklóernyővel. Kicsit fáradtabban mozgott a társaság, a pálinka is elfogyott, ráadásul még vezetni is kellett. Lassan, sorban végül mindenki visszaért a hágóhoz. A sikeres túrát jégkrémmel ünnepeltük. Ennyi jól barnult embert a traktorista szakiskolában nem látni, hála a ragyogó napsütésnek...Egy órányi autózás után értünk a szálláshelyünkre a Lostrica szállóba. Kicsit nehezen alakult a szobabeosztás, Katiéknak már nem is jutott ágy, így nekik találtak egy másik szállást, szerencsére a közelben. Nagyon kellemes volt a hely, a pisztrángokkal teli medencék nemcsak a gyerekeknek, no meg Botond kutyáinak tetszettek. A vacsora érkeztéig tűnő végtelennyi időt pálinkázással töltöttük, pedig étvágyunk gerjesztésére nem volt szükség. Az idősebbek énekléssel is megpróbálkoztak...A kiváló lakoma után visszatértünk eredeti foglalatoskodásunkhoz, miközben az élet kisebb-nagyobb kérdéseire kerestük a választ, hajnalig...
Másnap kinek könnyebben, kinek nehezebben indult, az előző este függvényében, de azért egy kis reggeli majd mindenkinek jót tett.
Tekintettel, hogy május első vasárnapjára ébredtünk köszöntöttük az anyákat, nagyanyákat. Emese műsort tanított be, valamint kis ajándékkal kedveskedtek a kicsik. Köszönet a műsorért.
Összecsomagoltunk és a többség tett még egy kis kirándulást Izvorára.
Megnéztük a tőzeglápot, a patakot, az egyedülálló húsevő növényt (majd János beszúrja a nevét és a fotóját), majd bekaptunk némi harapnivalót, amit a villámléptű pincér a szemerkélő eső előtt felszolgált és hazaindultunk.
Meglehetősen fáradtan, de élményekkel gazdagon értünk haza.
Köszönjük a szervezést, reméljük mihamarabb találkozunk ismét.
Peti
A túrán részt vettek:
Bajáky (Boga Zsuzsi) család 5 fő
Barabás (Moldován) család 4 fő
Boer Botond családja 4 fő +2 kutya
Boga család 2 fő
Boga Ferkó családja 4 fő
Bogdán Gyula, Erzsike (2 fő)
Danila Attila (Cila) családja (3 fő)
Demeter (Bogdán) Emese családja 4 fő, mosómedve nélkül
Demku Anti
Domokos Ede +fia (2 fő)
Follert Lulu (2 fő)
Gergely Ákos családja (4 fő)
Gyúró Zsolt
Leiher Nóra
Márk János családja (3 fő)
Moldován János (2 fő)
Óvári Zoli családja (4 fő)
Seres Teri
Szabó Kati családja (3 fő)
Szentkirályi István és Zsóka (2 fő)
Szentkirályi Rugó és családja (5 fő)
Szentkirályi Peti és családja (5 fő)
összesen 65 emberfő és 2 kutyafő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése