SZASE-BSBK férfisízés 2012

Harmadik alkalommal került sor a Szase-Bsbk közös férfias sízésre. Idén is szép számmal gyűltünk össze. A helyszín a "legközelebbi legjobb" síterep Schladming volt. A szervezést ismét Rugó vállalta, ami megint tökéletes volt, köszönet érte. Az út odafelé gyorsan telt, a monotonitást a  sörkészletek állandó újratöltésével és újságvásárlással csillapítottuk sofőrünk Bali nagy örömére. Jól alapozva érkeztünk Öblarnba a Karin házba, persze közel sem elsőnek. Az apartman alsó szintjét a sörbarátikör kiegészülve Csabával és Bandival, a felső szintjét a szatmárisíegylet foglalta el. Másik házba kerültek Karcsi barátai és üzletfelei, valamint Rugó munkatársának családja. Néha ők is felbukkantak a történetben itt-ott.

A nagy viszontlátásra mindenki szép lassan megérkezett, utolsónak talán Ákos, akinek a nagy sietség okán ruhájából facsarni lehetett a pálinkát. No nem az izzadás hanem a dugó helytelen illesztése miatt. Készültünk a másnapi sízése, de ezúttal talán nem erőltettük a másnaposság vonalat...Viszonylag hamar és az esetek 93.75 százalékában ágyba kerültünk. Ennek megfelelően korán is keltünk bár a beígért ébresztést nem sikerült realizálni. 9 körül már a hausi pályarendszernél voltunk szinte teljes létszámban. Sajnos ketten se hoztak sínadrágot, de Ákosnak volt egy tartalék, így összegezve 1 nadrág deficitben maradtunk. Mivel ebbe Ferkó épp kétszer fért volna bele, lemondott róla, pedig véleményem szerint az időjárás mindenképp indokolta volna hogy duplán tekerje magára. Bencére viszont szinte passzolt....Szóval mialatt Ferkó és Csaba elmentek megkeríteni a nadrágot, mi megkezdtük a melót. A sörbarátok hamar elhúztak, hogy mielőbb megtalálják cimborájukat, kivéve Kozát, aki egyrészt nem volt barátkozós kedvében, másrészt lévén az előző esti 6.25 %-hoz tartozott kicsit elbóbiskolt. Mentségére legyen mondva derekasan állta a fagyot és végig jött velünk. Hausból Schladmingba csúsztunk, ahol összeszedtük Karcsi barátját Dömét. Látványos bakancscsatolással próbált valami melegséget önteni belénk, de baromi hideg volt. Vissza Haus felé készülődtünk a nagy átverésre, amit már a tavalyi kiránduláson kifundáltunk, lévén azt a célpont kihagyta.  Itt jelzem, hogy az idei borsai kirándulásra lehet jelentkezni... 

Az előzményekhez tartozik, hogy tavaly Ede egy német nyugdíjas nénit felborított a pályán, aki a FIS 5-ös szabályt nem ismerve veszélyeztette sporttársunkat. Nála jobban csak a kukkeres bácsi próbált veszélyeztetni...
Részletek a tavalyi beszámolóban: http://szase.blogspot.com/2011/03/ferfisizes-2011.html  

Szóval jelentős előkészületek után a tervben az szerepelt, hogy Edét és környezetét megóvandó a veszélyektől, mindenféle figyelemfelkeltő eszközökkel felszerelkezve igyekezzünk izolálni a pályán. Amíg előkészültünk Anti és Döme becsalták Edét egy hüttébe (nem volt nehéz, inkább nekünk, hogy mi kint maradjunk...). A hüttéből kijövet aztán igyekeztünk rárepülni, körbevenni szalagokkal, villogókkal, molinókkal. Mind láthatósági mellényben voltunk és némi hangosítással figyelmeztettük az arra sízőket, hogy itt egy skilehrer csúszik, kéretik a pályát szabadon hagyni...Sajnos teljesen nem tudtuk utolérni, de a meglepetés így is teljes volt.

Ezután teljes felvezetéssel jutottunk el az alsó hüttéig. 

Rövid melegedés után még jópár menet belefért, mire 3/4 5-kor elértük a legutolsó liftet. Karcsit némi izgalom fogta el amikor a hegyállomás alatt megállt a kabin, de szerencsére nem jutott sem a mölltali hölgy sorsára http://sielok.hu/rovat/hirek/cikk/magyar-holgy-lezuhant-molltal/, sem a vacsoraasztalra. A sörbarátok ezalatt lórumozásba fogtak, minek folyományaként nekem kellett hazavezetnem. 

Este flekkensütés volt a program, ami a nagy hidegben komoly kihívás volt. Ákos a maradék pálinkát és a sütést /vezé-/ nyelte, amiben Csaba és János is segítségére sietett. Sültek a micsek és a flekkenek, fagytak a sporttársak. Időközben megérkezett Rugó munkatársa a családjával, lassan kaotikussá téve az estét. Végül azért ismét sokat nevettünk... 

Második sínapon Reiteralmra mentünk, ami kicsit távolabb volt a szállásunktól. Volt akinek az utat meg is kellett szakítani. Az alkohol amnéziás hatása Csabánál fátylat borított az előző estére, de mi azért próbáltuk emlékeztetni rá, hisz ezért vannak a jóbarátok. Az idő melegebb volt, délben a napon már a -7 fokot is elérte. Amíg a speedcarv csapattal átsíztünk Wurzenalmra, a shortcarv csapat a technikáját fényezte, a hüttecarv csapat pedig vad lórumozásra tért be. A sízés után a társaság egy része a schladmingi uszoda-szauna központba vonult, Döme vendégeként, míg más része hazaindult. 

Én a szaunás csapattal tartottam, kicsit lazítani, bár nyújtásban kevésbé vagyok virtuóz vendéglátónkhoz képest. Azért jól esett, köszönjük...Mire hazaértünk a másik csapat Szipi és Zudor Bandi pálinkáját pusztította. Visszautasíthatatlan ajánlatokkal bombáztak, de a legkeményebb Bence volt, aki "töltsél neki kökényt!!!" felkiáltásokkal sokkolta az arra tévedőket. Zsoló könnyeivel küszködött, Bandi viszont ülve elaludt, visszavágva szobatársának Csabának az előző estéért. A felső szinten jól fogytak a Karcsi káposztái, nem kellett senkibe beleerőltetni... Később megjöttek Karcsi munkatársai is, akiknek Szipi magyarázta a pálinkakészítés rejtelmeit. Mostanáig nem tudom, hogy úszták meg a kökényt. Úgy 3 körülre sikerült az összes rumot is meginni, így nyugodtan mehettünk aludni.

A 3. sínap kicsit nehezen indult nekem. Némi izgalmat csak Lulu hangjában hallottam. Lassú csomagolás után elhagytuk a szállást és ismét Reiteralmra mentünk. Bár ezúttal nem kellett az utat megszakítani, de tényleg hosszú volt. Derekasan küzdöttünk, pár szép formációt síztünk 

majd 2 körül beültünk némi ebédre. Az ebédet lesízve 3-ra értünk a parkolóba, ahol fájdalmas búcsút vettünk, majd hazaindultunk. Szerencsére nemsokára ismét találkozunk!

A 3 nap alatt a Szase csapat 50, 48 illetve 35 km-t sízett, míg a sörbarátok 37, 34, 27 km-t. Valószínűleg az elfogyasztott sörök esetében fordított az arány...

Peti